Szia,
drága nagyi, megkaptam a leveled és a mellé csent kis ajándékot is, nagyon
szépen köszönöm neked, mert most kivételesen jól fog jönni. Tudod itt Pesten is
nagy megszorítások vannak, amihez te, ahogy szoktad mondani nem nagyon értesz (és
nem is akarsz), nem is akarom bonyolítani neked és mondani, hogy rosszul
csinálnak valamit a „nagyszékben üldögélő” személyek, mert te őket mindig is
védted, hogy „ők nagyon is fontos emberek” és nézzek fel reájuk, na de, mindegy.
Köszönöm a sok kedves biztató szót és azt is, hogy nem kérded meg, hogy hogyan
is vagyok, mert hát tudod, hogy sosem panaszkodom. Azt is tudom, hogy mondtad mindig
vigyázzak magamra, mert ez a nagyvilági élet nem egy habos torta, és, hogy válogassam
meg a barátaimat… hát ezt tudtuk, és azt is tudod, hogy tudom, és jól tudod,
hogy mindig próbálok vigyázni, hogy kinyitott szemmel járjak, mert te próbáltál
erre megtanítani, mindig is!
Na de ahogy szoktál óva rám szólni, már-már
unalmasan „vigyázz kisfiam, mert ott sincs kolbászból a kerítés”… (sokszor eszembe
jut, és akkor büszkén nagymellűen jegyzem meg magamnak, hogy mennyire is büszke
vagyok az én drága nagymamámra). Viszont ha haza megyek, akkor mindig van rá lehetőség,
hogy kolbászból legyen a kerítés, mert te bőven megterített asztalkával vársz,
ahonnan csak akkor állhatok fel, ha tele a pocak. És utána a jó finom friss tejecske,
amivel elnyomtatom, ohh tudnád ilyenkor milyen honvágyam is támad. Na de tudom,
hogy ha eddig jutottál már motoszkál a fejedben, hogy „igen-igen hízeleg ez a gyermök,
na, ki vele mit tettél?” Csak úgy fogalmaznék drága nagyi, hogy az embernek
mindig vannak nehéz pillanatai… jelen esetben te úgy fogalmaznál, összeráncolt
homlokkal „drága kicsi fiam, már megint leszartad a kalapács nyelit? ugye?” Igazából
megmondva, hát igen, így is lehet mondani, de drága nagyi (ezt is) te mondtad
mindig, hogy „mi székelyek az igazságtalanságot sosem tűrjük”.
Na de
drága nagyi ne szomorkodj, tudod, hogy megoldom, és ahogy te mondtad
karácsonykor is, hogy "talpraesettebb lettél" mint 2 éve voltál (csak el-ne bízzam magam). Na de megnyugtatlak, semmi gond egészséges vagyok, a csajokkal is minden
rendben, úgyhogy minden bine*. Aztán ha majd olvasod, ezt a levelet ne
haragudj, hogy ha pár részt újra és újra el kell, olvas, mert nem érted
teljesen, tudod sosem volt erősségem a levélírás és a másik, hogy itt Pesten
más a „tájszólás”, ezt is tudod, úgyhogy megérted. Még nem tudom, hogy húsvét előtt
megyek-e haza, de addig még jelentkezek, biztosan. És drága nagyi vigyázz magadra, sokat ne dolgozz,
ne erőltesd a lábad, tudom, hogy nem hallgatsz az emberre, de akkor is vigyázz.
Vigyázz a nagypapira, hogy sok bort ne pusztítson, tudod, hogy attól felmegy a
vérnyomása, és akkor keménykedik. Majd elfelejtettem, hogy apunak szólj, mert beszélni valóm van
vele. Vigyázzatok magatokra, puszi és üdv mindenkinek, a te drága kis unokád!
*jó.
