2011. november 7., hétfő

Isten veled, Császár! ..Ő volt...




  ...az egyetlen magyar arany labdás (1967.) labdarugó.
  ...az, aki befért volna az aranycsapatba is!
  ...az, aki mondá vala: "Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. A rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük. Hát igen, valóban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futball barátnak. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kis-srác, ott lehettem-lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem."
  ...az, aki egy eszmét hozott a magyar labdarúgásba és kiváltképp a Fradiba, ami által megszületett a Fradizmus!
  ...az, aki nem csak a feleségének fogadott Örök hűséget, hanem szeretett klubjának.
  ...az, akinél nem volt jobb labdarúgó a 60-as években.
  ...az, aki miatt kezdtek az emberek igazán focit SZERETNI!
  ...az, aki előtt még az Újpest is fejet hajt és tisztelettel van iránta!
  ...az, akiről reggelig lehetne írni a jelzőket,  akármerre is járt szerették és imádták!
 

Képek (mért is? ..mert néha azok jobban beszélnek mint a szavak!):















Nyugodjon békében az egyetlen Császárunk! Isten veled, Albert Flórián! Lelkünkben örökké éni fogsz!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése